Több mint egy évvel ezelőtt, az Eurostat először közölt olyan adatokat, amelyek azt mutatták, hogy Románia vásárlóerő paritáson (PPP) mért egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) tekintetében (azaz az árkülönbségeket figyelembe véve) utolérte Portugáliát és Magyarországot. A legfrissebb, júniusi Eurostat adatok szerint, Románia Lengyelországot is utolérte (a tavalyi hírhez képest Romániát megelőzi Portugália, de Magyarország nem). A 2023-as év egy főre eső GDP-re vonatkozó rangsorában Románia még egy helyet lépett felfelé, így már hat Európai Unió-s (EU) tagállamot előz meg (ezek: Magyarország, Horvátország, Szlovákia, Lettország, Görögország és Bulgária). Románia, ugyanúgy, mint Lengyelország, az EU átlagának 80%-át éri el. Tíz évvel ezelőtt Románia csak az EU-s átlag 55%-át érte el.

A számokon túl, a lakosság és egyes gazdasági elemzők percepciója szerint is, ezek a becslések túlzóak, és Románia fejlődése egyelőre nem hasonlítható össze Lengyelországéval. Az okok, amelyek miatt a percepciók és a statisztikai adatok különböznek, két nagy csoportba sorolhatók: (1) a vásárlőerő paritáson mért egy főre jutó GDP mutató hiányosságai, (2) egy ország gazdasági fejlettségi szintjének pontos mérésére egy mutató nem elégséges.

 

  1. A vásárlőerő paritáson mért egy főre jutó GDP mutató hiányosságai a következőképpen foglalhatók össze:
    • A GDP egy országos szinten aggregált mutató, amely az ország területén létrehozott bruttó hozzáadott értéket próbálja tükrözni, de amely nem veszi figyelembe a különböző földrajzi területek, vagy társadalmi csoportok által realizált különböző jövedelmeket, így az egyéni percepciók között jelentős különbségek lehetnek.
    • A gazdasági fejlettség mérésére a leggyakrabban a GDP-t használják, de ez nem tükrözi pontosan a lakosság reális jólétét. Annak a mértéke például, ahogy két különböző országban a gazdaságban megtermelt összjövedelmet újraosztják az alkalmazottaknak, országonként más és más, ezért két olyan ország alkalmazottai, akik hasonló GDP/fő-vel rendelkeznek, lényegesen különböző jövedelemmel rendelkezhetnek. Ez pedig jelentősen befolyásolja azt, ahogyan az egyének országuk gazdasági jólétét érzékelik. Romániában például a GDP-nek az a része, amelyet az alkalmazottak kompenzálására fordítanak jelentősen kisebb, mint az Unió tagállamainak nagy részében.
    • A GDP mutatót komplexitása miatt, főleg vásárlőerő paritáson, nehéz mérni, hiszen a GDP becslése elég nagy bizonytalanságot is magában foglal, sokszor utólag ki is kell igazitani. Ezért a hosszú távú tendenciák relevánsabbak, mint egy adott aktuális érték.
    • A vásárlőerőparitás egy mesterséges valutát jelent, amelynek célja a különböző nemzeti valuták vásárlóereje között létező különbségek kiegyensúlyozása. De maga a vásárlőerőparitás is tartalmaz bizonytalanságokat. Elméletileg vásárlőerőparitásban, minden fogyasztó ugyanazt a termékkosarat vásárolhatja meg, bármely országban. De a termékkosár összetétele mindig szubjektív, és a kosárban lévő termékeknek különböző jelentősége lehet, a különböző országok fogyasztói számára.
  2. Még akkor is, ha a fentebb jelzetteket figyelembe vesszük a mutató értelmezésénél, az egyfőre eső GDP-ben való egyenlőség Lengyelországgal jelenleg a valóságtól távolinak tűnik. Ennek az oka az, hogy az ország jelenlegi és reális gazdasági fejlettségének jellemzésére, ahogyan az a lakosság percepciójában megnyilvánul, több mutatót is figyelembe kell vennünk. Ha például szembe állítjuk az egy főre eső GDP-t (flow típusú indikátor) a lakosság pénzügyi jólétével (stock típusú indikátor) a rangsor jelentősen megváltozik. Az egy főre eső nettó pénzügyi értéket (egy főre eső nettó pénzügyi érték = a háztartások pénzügyi eszközeiből, mint a bankszámlák, betétek, befektetési alapok, arany, nyugdíjpénztárak, stb., kivonjuk a tartozásokat, mint például a hiteleket és szolgáltatók irányába felhalmozott tartozásokat) nézve, Románia az utolsó előtti helyre esik vissza a régióban, Lengyelország is megelőzi őt. Más mutatókat is megvizsgálhatnánk, de már ez az indikátor is mutatja, miért a lakosság realitás percepciója más, mint az, amit az egy főre jutó GDP mutat.

 

Következtetésképpen:

  • Bár az egyfőre jutó GDP azt mutatja, hogy utolértük Lengyelországot, a gazdasági realitás ennél komplexebb és valószínűleg hosszú út áll előttünk addig, amíg a romániai lakosság jóléte utoléri a lengyelországit. Léteznek további indikátorok, mint például a lakosság nettó pénzügyi értéke (de mások is, mint a humán fejlődés indikátorai, vagy az oktatási vagy egészségügyi rendszer fejlettsége) amelyek megmutathatják azokat a területeket, ahol a fejlettségi szint növelése alapvető fontosságú.
  • Bár az egy főre eső GDP-t kiemelt óvatosággal kell értelmezni, az utolsó tíz év trendje pozitív, Romániának a legnagyobb az egy főre eső GDP növekedési rátája. Ez a trend biztató, Romániának a régiós országok közötti rangsorban elfoglalt helyével kapcsolatosan is.
  • A konvergencia egyértelmű: miközben tíz évvel ezelőtt Románia egy főre eső GDP-je az EU-s átlag GDP-nek 55%-a volt, a legfrissebb Eurostat adatok szerint ma már 80%. Most is az uniós átlag alatt van, de már egyre közelebb hozzá.

A legnagyobb kérdőjelet ennek a pozitív trendnek a jövőbeli fenntarthatósága jelenti. Ennek a tendenciának a folytatásához Romániának néhány jelentős gazdasági kockázatot kezelnie kell,  mint például a jelentős költségvetési hiány, a folyószámla deficitje vagy az országon belüli egyenlőtlenségek.